Üdv,mindenkinek!
Azt ígértem ugyan,hogy a csapatról lesz szó,de hazudtam. Majd folyamatában úgyis szó lesz róluk és akkor röviden bemutatom őket.
Elég húzós hetünk volt,sok a hajó,sok a meló is. Ilyenkor a központ úgy néz ki,mint egy kupi-idegen nem mondaná meg,hogy ez egy takarító cég központja. Én majd egész héten a fenti képen látható kanadai halászhajón dolgoztam(158909). Ez a múlt héten jött,de eddig annyi történt vele,hogy egy négy fős csapatunk kitakarította a rakteret–rákhalász a gép és kiraktak belőle vagy négy tonna jeget a belefagyott rákokkal együtt. Sirály kánaán - mondjuk szerencse,hogy senki sem szereti a az ilyen töménységű halszagot és még felolvadás előtt elvitték a konténereket. Ezeknek a hajóknak megtévesztő a méretük,hiszen nem túl nagyok,mégis a halászathoz szükséges cuccon kívül elfér rajtuk egy komplett feldolgozó üzem is meg minden ami ezzel jár. Ezt a típust használják általában Grönland,Izland,Dánia és Norvégia vizein és eszerint Kanadában is,ha késztermékkel akar partot érni. Pár hónapja egy Fárör-Szigetekről érkezett ugyan ilyen gép személyzetét kérdeztem meg,hogy mégis hogyan mennek a dolgok ezeken a hajókon és ők mesélték,hogy 11 hetet vannak vízen aztán egy kis pihi és újra-ők halat halásztak-és egy úton átlagosan egy a feldolgozóban dolgozó melós 150-200000Dkk.-t keres meg. Ha kirúgnak én is elmegyek vagy kétszer egy évben! De vissza a kanadaiakhoz! Hétfőn a NORISOL nevű cég nekiállt,hogy az egész feldolgozót,gépsorostúl,mindenestül kiszerelje,mert a hajótest karbantartása után egy újat fognak kapni,(egyébként ez a cég volt az előző munkahelyem). Ezzel együtt a „yard” is megkezdte a hajó rendbetételét,tehát mi is nekiláttunk. Először a főgépész felkutatása a feladat,ami nem is mindig egyszerű az ilyen hajón,mert miután ezek beállnak,mindenki elmegy haza,egy-két embertől eltekintve,akikre aztán rászakad az egész meló és a melósok,akik kisebb csoportokban,folyamatosan próbálják őket zaklatni,elsősorban pontos információkért. Ez ellen úgy védekeznek,hogy nagyon nehéz őket megtalálni.
Miután meglett az ember,megmutattattam vele,hogy hol vannak azok a tankok,amiket a megrendelésben leadtak és ki kell mosnunk. Ez így hirtelen öt diesel tank,egy használt olaj,egy stabilizációs és egy ballaszt. Ketten voltunk a munkára,de tudtam,hogy később még legalább két embert kapok,ami szükséges is,mert ahogy megvannak a tankok,oda kell telepíteni hozzájuk a szükséges felszerelést. Mire úgy naggyjából végeztünk a nyitogatással,meg a telepítéssel,lettünk vagy hatan,mert egy másik hajón csúszott a munka és a főnököm mindenkit oda küldött hozzám,azzal,hogy segítsenek nekem-ez azt jelenti,hogy találjak neki melót. Ezek az emberek,úgynevezett „vikar”-ok,akik nem a cég alkalmazottai hanem egy ügynökségtől rendelik őket,ha szükség van több emberre. Ezek között aztán vannak igazi jó melósok is meg egy csomó semmitérő is. Majdnem azt írtam,hogy nagyrészük külföldi,de nem,mert nagyon sok dán is így dolgozik,főleg a fiatalok,bár télen sokan bejelentkeznek az ügynöknél,olyanok is akik szezonos munkát csinálnak. Mivel eddigre már két helyen szivattyúztunk,meg volt még vissza két tankfedél az igazán szar helyeken,nem volt nagy művészet,legalább látszat melót adni nekik. Legalább addig mi hárman a „cégesek” tartottunk egy megbeszélést-magyarul rágyújtottunk egy félreeső helyen,hogy nehogy útban legyünk és elbeszélgettünk az élet dolgairól. Eddig úgy is mi szoptunk. Miután ezzel megvoltunk Christiannal végigjártuk a már nyitott tankokat,és egy gázteszterrel megnéztük,milyenek a légköri viszonyok odabent–az egy ballaszt tank kivételével,mindben beriasztott a teszter. Tehát légcsere! Közös erővel meggyőztük Robert barátomat,hogy a légcserélők beszerzésére nincs nála alkalmasabb ember a világon. Robert egyébként egy érdekes figura. Egyedül él,miután szülei meghaltak,pénze mint a tenger,de szerintem ez a meló élete. Kár,hogy csak korlátozottan alkalmas rá-legalább egy centi vastag a szemüvege és még kancsal is,meg a lábai sem igazán bírják. Professzor a különböző helyiségek takarításában a „fire guard” szolgálatban,meg még egy pár dologban amit ráadásul mi nem is nagyon szeretünk,de ő a TANKBAN akar dolgozni és megsértődik,ha nem engeded(persze mindig beengedjük az egyszerűbb tankokba,legalább egy kicsit). De képzeljétek el,hogy amúgy sem lát rendesen,akkor mit lát a tankban mikor olyan gőz van,hogy a lámpafény nem hatol át rajt,mikor veri az arcodat a nagynyomású víz az éppen a falon levő mocsokkal együtt-semmit. Azonkívűl ,mindig bizonyítani akar ezért kapkod,ami veszélyes lehet és nem figyel olyan dolgokra például,hogy merre,hogyan mozog a tankban az olajos,retkes ruhában,ezért előfordult már,hogy néhány helyet újra kellet mosni mert megint felkente az olajat a falra. A másik nagy hibája,hogy vagy erőből dolgozik,vagy sehogy-ha fedélzet söprésre adja a fejét,bitos,hogy legalább egy „partvist” eltör. Van aki nem is akar vele dolgozni,pedig amúgy nagyon jó kolléga és nagyon jó ember.
Mára ennyi,de holnap folytatom.
Egy tankfedél-rajta a kesztyűm a méret miatt,előtte egy mosó
Robert és Tony--ő a másik elvont arc a csapatban
Sikeres gázteszt után.
Kolléga vagy ki,vagy bemászik
Ez én vagyok.
Ennyire azért csak igazán veszélyes tankba kell beöltözni
Utolsó kommentek